2011. december 23.

Hanuka Interjú Deutsch Gáborral.

Készítette.Schlenker Ádám

Milyen régi Hanuka ünnepekre tud visszaemlékezni akár a gyerekkorából vagy a későbbiekben?

A helyzet az, hogy olyan korban voltam gyerek és később ugye fiatalember, amely mindkettő a nyilas korszak, és általában a Vészkorszak, másik oldalán egy másikfajta korszak, amely a  vallást nem túlságosan tolerálta és így tulajdonképpen csak az otthonban és a templomban volt a Hanuka ünnepelve. Mivelhogy zsidó iskolába jártam, és ott is rendeztek ünnepségek kimondottan a gyerekek számára, emlékszem, hogy a díszteremben még színdarabokat is játszottak. Lényegében mindenki maga ünnepelte meg, még az se volt nagyon, hogy az ablakba tegyék, pedig az lényegében kell, hogy a csoda hirdetve legyen.De még azt se nagyon tettük meg, hanem inkább bent  a lakásban, családi körben ünnepelte meg az ember a Hanukát,iskolában volt rendezvény  lényegében csak ilyen dolgokról tudok beszámolni.

hogy mi történt a családban.Ott már magában a családban nagyon meleg hangulat, összejött a  a nagymamáktól kezdve az unokáig, vagy ha volt dédunoka, az egész család,gyerekek kaptak Hanuka geldet,ajándékot nem, de hanuka geldet, tehát Hanuka pénzt, mindenki  játszott, mit játszottak? Tenderli az egy természetes dolog, ……„Nagy csodák Történtek Ott” az is talán a lényeg,hogy sokszor játsszák, és sokszor kijön sokszor  ez a mondat,hogy „Nagy Csodák Történtek Ott” Ami a legegyszerűbb volt amit titokban mondom, az a huszonegyezés volt, ahhoz nem kellett más mint egy karton papír amire ráírtak egy számot egytől huszonegyig, és akkor avval lehetett játszani mogyoróban vagy dióban tehát nem pénzzel körülbelül ezeket a  a játékokat játszottuk. Arra a nagy kérdésre,a fánkkal kapcsolatban,hogy az volt-e, vagy nem volt,én úgy emlékszem,hogy azért egyszerű fánk az volt, harminckét féle fánk van, de azért egyszerű fánk volt.De az ünnepnek volt egy jellegzetessége ez  a palacsinta, példának okáért az van írva a Sulchan Áruchban,a  szabálygyűjteményben,hogy újholdkor, Ros Chodeskor egy fogással többet tálaljanak fel,ez az egy plussz fogás mindig  palacsinta volt, ez is olyan amit sütnek és tesznek rá olajat, ezért is

Ha már az olajnál tartunk, el kell mondani,hogy az olaj elterjedése tulajdonképpen a háború után volt,a  legtöbb háztartásban zsírral főztek,az meg egy kicsit lenézett dolog volt az olajjal főzés, hiába van az,hogy most inkább margarint eszünk, mint vajat mert kiderült,hogy  jobb a gyomornak meg az olaj is jobb mint a zsír. Abban az időben úgy volt ez mondva, mint a Kodály mondta, a zenére,hogy milyen zenét hallgassunk, miért együnk margarint, amikor a vajat is enni,amikor minőséggel tudunk, akkor miért kell ez.

Ezért az olaj olyan nagyon nem volt elterjedve, de ilyenkor azért sütöttek példának okáért,  amit inkább Pészachkor szoktak sütni, mert akkor jó, ha van ilyen étel, ez pedig a hremzli,vagy vagy kézli, ha úgy tetszik a magyar neve tócsni.Tehát reszelt krumpli akár főtt krumpli akár megsütve olajban, a nejem pont ezt csinálta tegnap, ez kíváló ilyen alkalomra.

Mostanában a fánk lett a divat, el kell fogadni, egyébként sok minden olyan dolog van, amit egészen sztárolnak, például a töltött hal, most már szinte nincs olyan ünnepség vagy együttlét akár például Adar hó 9-e, amikor halvacsorát szoktak adnak, régen is adtak halvacsorát, de akkor halkocsonyát adtak. Bármilyen ünnepélyes dolog a töltött hal, azt tulajdonképpen a szegénység hozta magával, a halat megdarálták, hozzádarálták a kenyeret vagy kalácsot és ezzel szaporították, most úgy van, hogy ez valami fenséges és kiemelt dolog még dalt is hallottam róla. Magyarországon, különösen Budapesten, de még Svájcban is,

egy tanítónál voltam, és volt egy vasárnap, amikor három-négy helyre is elvitt  -ez ’48-ban volt, amikor összeszedték a legsoványabb gyerekeket közéjük tartoztam én is, és így kerültem  három hónapra Svájcba-, mert az egyik gyerekének  a bármicvója volt, a  másiknak  testvére született  és ott is a halkocsonyát tállalták fel. Kelet-Magyarországon már el tudom ezt képzelni, én akkor láttam, amikor Nyíregyházáról feljött a nővérem, és ő ezt ette, de méginkább amikor Munkácsról átjött a feleségem, akkor ez egy gyakori dolog volt.

A másik dolog, hogy a háború azért sok mindent meghatározott, példának okáért ilyen együttlétek templomokban voltak, de akkor barhesz volt és rúsni, ez hagymás hal, akkor összejöveteleken ez volt, tehát az, hogy ilyen vacsorákat tálaljanak fel, voltak népkonyhák,de hogy templomokban ilyen vacsorákat tálaljanak fel, az elképzelhetetlen volt.

Az összejöveteleken akkor rúsnit és barheszt ettek az emberek.

Az, hogy a hanukijját mondjuk, kivigyék az utcára az teljesen lehetetlen volt. Emlékszem, hogy ez közvetlenül a háború után, hogy a Mizrahi, ami akkor a Landon utcában volt, a fiataljai kimentek a Ligetbe, gyalog természetesen, felvonultak Mógen Dávidos zászlóval, és háború után igen erős kritikát kaptak az újságoktól, akármilyen újságtól, azt írták, hogy ne hívjuk fel magunkra a figyelmet. Nagyon érdekes, hogy a Mizrahi és az Aguda között- én agudista voltam és olyan gyerekotthonban voltam Mezőkovácsházán, Csornán, Debrecenben-, a nővérem viszont odajárt a Mizrahiba, ami nekem nagyon nem tetszett, ott fiúk és lányok együtt voltak és ment a zakatol és, és maga nem tudja,hogy később zakatoltak a fiatalok de a ez a zakatolás,ahogy együtt táncoltak,hogy „Hegyek között zakatol a vonat,én a legszebb lányok közül téged választottalak! Ez a jelszó tartós béke”

Innen vette valaki, a cionisták kezdték, utána ezt átvették a későbbi rendszerben.

Említette, hogy nem volt jellemző, hogy Hanukára ajándékot kapjanak a gyerekek, ennek vallási oka van? Ez később ez változott Magyarországon, hogy ha Karácsonyra kapjanak,hogy akkor Hanukára is kapjanak?

Azt hiszem ez egy hatás volt, én is halottam, ilyet hogy Hanuka menóra alá tesznek ajándékot, mint ahogy a karácsonyfa alá tettek ajándékot. Erről még olyan túlságosan sokat nem is érdemes beszélgetni. Tessék, csak nézni, együtt dolgoztunk, voltak ugyan egy-pár olyan, amely kóser szövetkezet volt, de azok is különösen ’56 után erősen megfogyatkoztak, végül meg is szűntek, és önkritikusan meg is kell mondani, hogy azért szűntek meg, mert már nem volt rájuk érdeklődő, vagy kevés volt az érdeklödő, nem volt annyi, hogy egy műszakot sem tudjanak csinálni. Tehát, együtt dolgoztak az emberek különböző helyeken, fel is jártak egymáshoz, és akkor valóban ilyen szokások átalakultak és ezért alátették. Olyat is hallottam egy színésznőről,-nem érdekes, hogy kiről-, hogy a menórát tette rá a karácsonyfára.

A szokás az volt, hogy a gyerekeket és a fiatalokat hanuka gelddel látták el, hadd kockázznak, hadd trenderlizzenek, szigorúan dióban ment, jó,ha forintban játszottak azért még nem szaladtak rendőrhöz.Tehát inkább ez volt, ami a háború után alakult, ki mint szokás.

Abban az időben még a körmenet is be volt tiltva. Nálunk nagyobb volt a szabadság, mint a többi szocialista országban, különösen ’56 után, de arra nagyon vigyáztak,hogy a templomba szorítsák, ez egy vallási dolog legyen,például az egyik barátom mesélte nekem,hogy a Bethlen téren ezt úgy oldották meg,hogy Talmud-Tórára mentek, a Schwarz Benjamin bácsi volt a rabbi, aki nagyon tapintatos volt, összejöttek a gyerekek,ő elmondta a 15 perces Tóra magyarázatát és tapintatosan elment, utána együtt maradtak  a gyerekek és arról beszéltek amiről akartak, de ennek vallási keretek között kellett megvalósulnia.

Említette, hogy nem tették az ablakba a hanukijját ahogy a Sulchan Aruch előírja. Milyen engedményeket tettek, mi volt az a határ, amit még megtettek, hogy betartsák a vallási törvényeket, de nem akartak, hogy az éppen aktuális hatalommal ne konfrontálódjanak?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert, ahogy olvadt a jég egyre többet és többet lehetett. Például nagyon sokan voltak, akik a mezüzét nem kifelé tették az ajtófélfára, hanem befelé. Nagyon sokan voltak, akik vállaltak különböző feladatokat például pártban, ez a kettő dolog összegyeztethetlen volt. Az, hogy én kiteszem, szinte nyilvánosan menórát gyújtok, én megtehettem, mert 45 évet ledolgoztam egy gyárban, egy gyárban semmilyen vezetői pozíciót nem akartam betölteni, így nem volt belőle problémám.

Mit szóltak a beosztottak, amikor ünnepek előtt beszélgettek egymással arról, hogy ki mit vesz Karácsonyra, mit főz, szóba került az, hogy Ön nem Karácsonyt tart?

Akinek az arcára van írva a hitközség azzal ez a dolog szóba sem került.

Nem is kérdezősködtek kíváncsiságképpen, hogy mi ez a Hanuka, hogyan ünneplik?

Érdekes módon nem nagyon kérdezősködtek róla, ez a téma, hogy zsidó nem volt beszédtéma. Elfogadtak, sőt, svábok között dolgoztam, pont a televízió épülete mellett, ami akkor épült a Kunigunda utcában, és mindenki tudta, persze, hogy tudták, de nem volt téma, ha már beszéltek róla az rossz volt, minek erről beszélni, a vallás magánügy.Az volt a filoszemita, aki nem beszélt a zsidóságról.

Tudták, hogy Jom Kippurkor és ünnepekkor, ha tudok, nem dolgozom, de nem volt sokáig szabad szombat, az csak a 70-es években kezdődött. Akkor is először minden második szabad szombat az már nehéz időszak volt annak, aki a szombatot be akarta tartani, sajnos nem olyan sokan akarták betartani. Mert ha akarták volna, akkor meg lehetett volna oldani szövetkezetekkel, körülbelül így jöttek létre, azok létrehozásában a Joint kimondottan segített, mert vidéken nem szívesen maradtak az emberek, mert ott a hangulat nagyon rossz volt,56-ban voltak olyan dolgok, amelyekről most jobb nem beszélni, Nánáson meg máshol. Szóval meg kell mondani, nagyon őszintén, hogy a Rádió nagyon konzekvens volt, hogy végig azt mondta, hogy nem vagyunk fasiszták és hasonló dolgok erre ügyeltek is, és ez igaz is volt.

A munkástanács elnöke, egy kirúgott paptanár az egy végtelenül szigorúan vette, hogy senkinek semmi problémája ne legyen, később a premontrei rendet ő hozta létre,

Az igazgatót leváltották, nem azért mert párttag volt, hanem nem volt meg a végzettsége, akkor járta a technikum első osztályát, és ott volt egy másik ember, Aczél György unokatestvére egy több diplomás ember volt és azt tették meg igazgatónak. Érdekes módon a fordulat után az igazgatót visszahelyezték, és mondta neki, hogy hiába az Aczél unokatestvére, de soha, sehol nem fog tudni elhelyezkedni. Meg is tudta mutatni, mert sehol nem tudott elhelyezkedni, maszek üzletet nyitott a sógorával.

Arra vissza tud emlékezni, hogy a Horthy korszak végén a kormányzatnak milyen volt a viszonyulása a zsidó vallás gyakorlásába, az ünnepek megtartásába?

Horthyval kapcsolatban a helyzet az, hogy az első perctől kezdve rossz sínre tette az ország vonatát, amely teljesen törvényszerűen ment a Don Kanyarba és a másik oldalon meg Auschwitzba. Itt az a helyzet, hogy őneki az egy enyhítő körülmény, hogy nem tudhatta, hogy mivé fog fejlődni és abban az időben még a revizionizmusnak lett volna esélye. De most például, ugye ha ezt követik teljesen érthetetlenmert láthatják, hogy nincsen semmi esélye, nincs hozzá partner, és azért kell írnunk és foglalkoznunk, mert ez egy csapda, ami mindenkinek rossz, erre vigyáznunk kellene.

Horthynak nagyon jó kapcsolata volt a Weiss Manfrédekkel, Goldbergerekkel, egyik fia egy Goldberger lányt vett el feleségül.Én nem azt mondom,hogy egy rosszindulatú ember volt,de ez a nacionalista máz, amelyet ő terjesztett,a Gerő András mondott egy dolgot,hogy a végén ha már valami megindul akkor nem neki kell kiadni a parancsot hanem a végén az önjáró,önműködő lesz, a kisember ki s vezető végrehajtja.

Például a Vasvári Pál utcában, amely akkor egy proli negyed volt, ott lakott a nagymamám, elbújtatták volna a szüleimet, hogyha a Vajda utcai házmester megmondja, az egy úr volt, számított a szava,hogy ide jönni fognak és azért kell bezárni a kaput, hogy ne jöjjön be senki, de azt nem mondta, hogy jönnek azok, akik elvitték az anyámat. Hogyha ezt elmondja a házmester hamarabb, ugye, akkor el tudtak volna menekülni az a korosztály, aki ebben a dologban érintve volt.

Voltak kivételek, például az apámnak az üzletét, ami az Aulich utcában volt, nem is az apámé volt, ő vezette, de inkább csak csendestárs volt ott, most nem akarnám elmondani pedig érdekes, lenne,hogy volt ott az üzletben,de  a lényeg,hogy ezt az üzletet a Kállay Miklós miniszterelnöknek a felesége és  a miniszterelnöknek a testvére,a Kállay Tamás vette át.

Ezek, akik átvették a zsidóktól az üzleteket, úgy hívták, hogy aladárok, de csak papíron vették át, amikor a szüleim már mindenhonnan kiszorultak, és amikor apámat elvitték akkor anyám vezette a boltot. Tehát az, hogy egy Kállay vette át, róla egyébként meglehetősen jó a véleményem, Horthynak voltak nagyon rossz miniszterelnökei például egy Gömbös,és például Bárdossy.A Teleki öngyilkossága teljesen hiábavaló volt,hogyha Bárdossy mégiscsak megüzente a  hadat.Teleki is egyik oldalon egy nagy tudós volt,másik oldalon az első zsidótörvényt ő fogadtatta el.

Említette, hogy a hanukíjját még a  40-es évek legelején sem tették ki az ablakba,mi volt ennek az oka,vagy a házmester szólt volna a nyilasoknak?

Nem, nem valójában nem akartuk felhívni magunkra a figyelmet. Akkor Nagy-Magyarország volt, és az emberek azt tették ki, hogy „Nem, Nem, Soha!”. Mi nem tettük ki, de mellettünk a házban kitették, és jöttek a házba revizionista egyesületek nevében gyűjteni,és senki, sem mert azt mondani,hogy mi ilyesmire nem adunk,hogyne, persze,hogy adunk ez volt a válasz.

Jó, tudták, hogy zsidók vagyunk, de éppen az,hogy tudták,hogy zsidók voltunk,azt várták el,hogy ti csak maradjatok csöndben.

Az ortodox családokban is így volt, hogy nem rakták ki?

Mi is ortodoxok voltunk, hogyne, az apám a Chevra Tilemben volt gabe.Mi is az a gabe?

Azt mondják egyszer, hogy gazdasági vezető. Igen, valóban, abban az időben a gazdaságot vezette. Most az a két gabe, aki a Tóra mellet állnak az egyik mutat,a másik meg kijavítja azt akit felhívnak Tóra olvasáshoz, és arra vigyáznak,hogy azt hívják fel akit éppen kell.Máma nálunk is a Desewffyben volt egy idős bácsi tett megjegyzést,hogy Hanuka van, és nem őt hívták fel, pedig ő a legidősebb, egy másik idős embert hívtak fel. Szóval ezek a dolgok a háború előtt megvoltak, utána pedig azért a rejtőzködés.

Én nem akartam a háború után a Dohány-teplomba járni, annak ellenére sem, hogy a Katonának hihetetlenül jó beszédei voltak, tehát a beszédeire, amelyek negyed tizenegykor voltak még az ortodox templomokból is átmentek, ő nem foglalkozott politikával, de aki odafigyelt arra, hogy mit mond, és milyen példázatokat hoz, az értett belőle.

Én a Vasvári utcai templomba jártam imádkozni, ez volt a legközelebb hozzánk a Vajda utcából és olyan stílusú templom volt,amit a feleségem és az anyósom is el tudta fogadni,a Dohány-templomot azt nem tudott volna elfogadni.

A koaliciós időszakban 1945-48 között sem lett szabadabb a vallásgyakorlás?

Nem, nem ’46-48 közötti időszak az egy viszonylag demokratikusabb rendszer volt,de azért az emberek igyekezték nem nyilvánosan megtartani az ünnepeket. Például volt, hogy elmentek az emberek Szentendrére egy ottani kis templomba,hogy ne legyenek szem előtt, és ott érte őket a meglepetés,hogy azok voltak ott Szentendrén,akik elől el akartak rejtőzködni, mert ők is ott akartak ünnepelni.A Vasvári utcai templomba járt előimádkozni valaki, akiről tudtuk,hogy magas rendőrtiszt,őrnagy vagy valami, természetesen civilben,mert úgy gondolta  ilyen kis templomban nem láttják.Annak,aki nem töltött be fontos funkciót, annak nem kellett rejtőzködni,annak nem kellett körülnézni.Én ilyen tekintetben szerencsés helyzetben voltam,én nem töltöttem be funkciót,nem is akartam, üzemeltető vegyész voltam,teljesen poros voltamű, festéket kellett kevernem,és senki sem szólt bele, sőt kimondottan segítettek.

Egész más volt egy közösségben lenni,és egész más volt az utca, ott lehettek problémák.

Beszélt róla, hogy a Chevra Tilem nevű templomba jártak,és Hanukakor  a gyerekeknek, amikor a felnőttek imádkoztak volt külön program vagy bármi, amivel eltöltötték az időt?

Valóban a Chevra Tilembe jártunk,a Király utca 7-ben volt, azok olyan ivásúak voltak, mint az apám, ugye ő Máramarosból jött, és ők is többségükben Máramarosból jött. Ugyanazokat a dallamokat énekelték, amit ott megszoktak, első gyertyameggyújtásánál volt egy kis ünnepség, játszottak a gyerekekkel,de különösebb dolog nem történt.

Ez akkor egy hászíd imaház volt?

Nem, nem hászíd imaház volt, egyébként Magyarországon hászíd nagyon kevés volt, nem mondom,hogy nem volt,de nagyon kevés volt. Annyiban volt hászíd imaház, hogy mi egy kicsit a szaploncai rabbinak, aki a Szpinker hászíd mozgalom vezetője, voltunk a követői. Szaplonca egyébként Felsővisóhoz elég közel van, Máramarosban a Visó folyó völgyénél található.Úgy rokonok, hogy Vassnak hívták az apósát a Meir Weissnek, a felső szaploncai rabbinak,az apámnak egy testvérét a Zsera nénit, egy Vass fiú vette el,azt nem tudom,hogy az unokatestvére volt-e vagy hasonló azt nem tudom. Ilyen formában állunk kapcsolatba a szaploncai hászídokkal, de maga a templom az nem hászíd. Ezek önállóak voltak, nem tartoztak hitközséghez, de, mivel akkor mindenkinek kellett abban az időben egyházi adót fizetnie,az odajárók a templomnak fizették be adójukat.

Hanuka kapcsán milyen énekek voltak? Ezeket magyarul vagy jiddisül énekelték?

Természetesen voltak, elég sok dalokat és meséket énekelték. Igen, hogyne voltak jiddisül is,

Majd kereskedni fogsz mandulával,() Tűzoltó leszel és katona, Te csak aludjál (Súvfele kinder).Szóval ilyen dalokat meglehetősen  sokat és hallottunk elég sokat is tudtam.

Amikor iskolába mentünk hat évesen akkor Jákobról, Sámsonról már hallottunk,

Hogyan adták tovább ezeket a hanukai dalokat a gyerekekeknek, a szüleiktől vagy könyvekből tanulták meg?

Voltak mesekönyvek, dalok voltak hanglemezen, de nem túlságosan sok, főleg magyar felvétel nagyon kevés volt. Inkább, ha bejöttek lemezek akkor Rosenblatttól jöttek be vagy más külföldi nagy kántoroktól,azt hiszem Abramsonnak is volt egy–két lemeze.De kimondottan ilyen magyar zenei élet biztosan volt,de mi ebben nem nagyon vettünk részt,de valószínűleg volt.Zenei iskola is volt a Hollán Ernő utcában nagy kultúrtermek voltak ott,biztosan voltak hangversenyek is.

Ha most visszamennénk az időben és végigsétálna gyerekként a zsidó negyeden miből látszódna,hogy Hanuka ünnepére készülnek?

Nyilván volt, képeslapok azok jelentek meg, gyertyákat árultak meg menórákat is,

meglehetősen sok ilyen jellegű üzlet volt.Olyan is volt,hogy kitettek egy asztalt és nem csak Hanukára, hanem minden jellegzetes ünnepre árultak valamit.Például Jom Kippúr előtt kitettek papucsokat az asztalra.Még a Kazinczy utcában olyan borbély is volt, aki razollal borotvált. Hogyne, volt ünnep előtt hangulat, beszerezni a halat.A hanukai lapokat pedig küldözgették egymásnak az emberek, érdekes módon Purimra nem,de nagyobb ünnepekre Pészachra,Ros Hasanára,Jom Kippurra küldtek.

Izraeli utibeszámoló.

Az izraeli utazás nagyon maradandó élmény volt a számomra, úgy érzem, hogy pont a megfelelő időben voltam ott és azokkal az emberekkel találkoztam, akivel kellett. Lelkileg most voltam kész rá, bár már harmadszorra jártam Izraelben, de most egészen más szemszögből láthattam az izraeli társadalmat,és rengeteg élményt fogadtam be.Azt eddig is tudtam, hogy több törésvonal is található a mai izraeli társadalomban (vallásos-nem vallásos, palesztin-zsidó, mizrahi-askenáz) de azt nem tudtam, hogy az utóbbi probléma ennyire mélyen jelen van a hétköznapokban. Bár mondtam,hogy a MiMizrah Semesben elhangzott előadás nem volt annyira tudományos, de mégis, ez él bennem leginkább.Az előadáson új információ voltak,hogy létezett egy Black Panther mozgalom Jeruzsálemben a 70-es évek elején, az hogy a cionizmust mint európai megváltás eszmét korántsem osztatlan örömmel fogadták a keleti zsidó közösségek,akiknek életét mennyire szervesen meghatározta az iszlám, amelynek a mai napig maradandó  hatása a nyelvben, folklórban, konyhaművészetben, öltözködésben.Szintén új,eddig csak félig ismert tény volt számomra a társadalmi egyenlőtlenségek fennmaradása, továbbélése az askenáz és mizrahi lakosság között.

A csoportokban történő beszélgetések is arra világítottak rá,hogy az izraeli társadalom korántsem lett egységes kultúrájú, ebből a szempontból a cionista ideológia nem valósult meg,hanem inkább kulturális olvasztótégellyé vált,amelyben továbbélnek a különböző kulturális hagyományok és igenis számít,hogy kinek a családja honnan származik,ráadásul úgy,hogy a  a keleti kulturális hagyományok a legutóbbi időkig, a 80-as évekig elfeledtetésre voltak ítélve.

A kisebbségekkel kapcsolatban hasonlóan ismeretlen terület volt az etióp bevándorlók helyzete, és az olyan társadalmi jelenségek, mint velük szemben alkalmazott  lakóhelyi szegregáció és ingatlanvásárlási diszkrimináció.

Összességében az út nagyon mélyen és pozitívan él bennem tovább,bár az teljesen ránk volt bízva,hogy az élmények hatására a zsidó identitásunk hogyan fog változni,az enyém mindenképpen erősödött,komolyabban szeretnék vele foglalkozni (egyébként homályosan már az út előtt is élt bennem ez a vágy), de nem szilárd elhatározásként,és csak az út alatt és után jelent meg,hogy ez nekem fontos, különösen azért,mert láthatóvá vált,hogy a júdaizmuson belül a vallásosságnak különböző szintjei vannak és mindegyik egyenrangú. Ráadásul azt is megtudtam,-részben a cfáti városnézés során-,hogy létezik egy nagyon erős misztikus hagyomány is, amely sok szempontból a buddhizmushoz áll közelebb. A mindennapi élethelyzetekben meg teljesen személyre szabottnak éreztem a néhányunk számára néha kicsit sok, felfokozott mediterrán mentalitást