Az izraeli utazás nagyon maradandó élmény volt a számomra, úgy érzem, hogy pont a megfelelő időben voltam ott és azokkal az emberekkel találkoztam, akivel kellett. Lelkileg most voltam kész rá, bár már harmadszorra jártam Izraelben, de most egészen más szemszögből láthattam az izraeli társadalmat,és rengeteg élményt fogadtam be.Azt eddig is tudtam, hogy több törésvonal is található a mai izraeli társadalomban (vallásos-nem vallásos, palesztin-zsidó, mizrahi-askenáz) de azt nem tudtam, hogy az utóbbi probléma ennyire mélyen jelen van a hétköznapokban. Bár mondtam,hogy a MiMizrah Semesben elhangzott előadás nem volt annyira tudományos, de mégis, ez él bennem leginkább.Az előadáson új információ voltak,hogy létezett egy Black Panther mozgalom Jeruzsálemben a 70-es évek elején, az hogy a cionizmust mint európai megváltás eszmét korántsem osztatlan örömmel fogadták a keleti zsidó közösségek,akiknek életét mennyire szervesen meghatározta az iszlám, amelynek a mai napig maradandó hatása a nyelvben, folklórban, konyhaművészetben, öltözködésben.Szintén új,eddig csak félig ismert tény volt számomra a társadalmi egyenlőtlenségek fennmaradása, továbbélése az askenáz és mizrahi lakosság között.
A csoportokban történő beszélgetések is arra világítottak rá,hogy az izraeli társadalom korántsem lett egységes kultúrájú, ebből a szempontból a cionista ideológia nem valósult meg,hanem inkább kulturális olvasztótégellyé vált,amelyben továbbélnek a különböző kulturális hagyományok és igenis számít,hogy kinek a családja honnan származik,ráadásul úgy,hogy a a keleti kulturális hagyományok a legutóbbi időkig, a 80-as évekig elfeledtetésre voltak ítélve.
A kisebbségekkel kapcsolatban hasonlóan ismeretlen terület volt az etióp bevándorlók helyzete, és az olyan társadalmi jelenségek, mint velük szemben alkalmazott lakóhelyi szegregáció és ingatlanvásárlási diszkrimináció.
Összességében az út nagyon mélyen és pozitívan él bennem tovább,bár az teljesen ránk volt bízva,hogy az élmények hatására a zsidó identitásunk hogyan fog változni,az enyém mindenképpen erősödött,komolyabban szeretnék vele foglalkozni (egyébként homályosan már az út előtt is élt bennem ez a vágy), de nem szilárd elhatározásként,és csak az út alatt és után jelent meg,hogy ez nekem fontos, különösen azért,mert láthatóvá vált,hogy a júdaizmuson belül a vallásosságnak különböző szintjei vannak és mindegyik egyenrangú. Ráadásul azt is megtudtam,-részben a cfáti városnézés során-,hogy létezik egy nagyon erős misztikus hagyomány is, amely sok szempontból a buddhizmushoz áll közelebb. A mindennapi élethelyzetekben meg teljesen személyre szabottnak éreztem a néhányunk számára néha kicsit sok, felfokozott mediterrán mentalitást
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.